2009. nov. 29.


Hiányzol nekem



Állok az ablakom előtt
és várom, hogy megjelenj.
Bár tudom, hogy nem jössz
s csak a képedet nézhetem.
Ajkamon a szó, mely hangtalan
s csillogó tekintetem némán nézi képeted.
Egyre jobban érzem hiányod,
de hiába kiálltok nem hallja senki sem.
Szeretnélek látni, érezni
s csókolni hevesen.
De tudom, hogy nem fog menni,
mert nagyon messze vagy tőlem kedvesem.
Vágyom az ölelésedre és bőröd illatára,
de már csak az emlékek maradtak meg nekem.
Ezért csak állok az ablakban
némán, könnyek között
s nézem, ahogy le megy a Nap.
De te még akkor is az eszemben vagy.

Nincsenek megjegyzések: