2009. nov. 8.


Paudits Zoltán

Olykor vágyaink börtönének ablakán is
beszűrődik a hajnali Nap sugara
és fénykezével ha csak pillanatokra is,
de megérintheti sebzett lelkünk.
Ettől az érintéstől
új vágyak fogannak bennünk
és általuk erősödik a remény,
amely gyengíti láncainkat,
enyhíti, elviselhetőbbé formálja
bánatunk kínzó terhét...

Nincsenek megjegyzések: