Petrarca: Mindig szerettem - most is bennem lángol

Mindig szerettem - most is bennem lángol,
s vágyam iránta napról napra mélyebb -
ez édes helyet, hova sírva térek,
midőn összeszorítja szívem Ámor;

s meg nem feledkezem a délutánról,
hogy minden hitvány dolgom semmivé lett,
hogy arca ékesen szívembe fénylett,
és jót tenni szerelmessé varázsolt.

Ki hitte volna, hogy egyszerre érjen
a támadás mindenfelől szívemben?
hogy rontanak rá édes ellenségi!

Túlerővel győzöl le, Ámor, engem,
s ha nem élesztené a vágy reményem:
meghalnék, bár így nem vágytam még élni.


/Ford.: Végh György/