2010. jan. 26.



Clau

Megérinteném kezét, de...

Megérinteném kezét, de nem merem,
élő holdfénybársony, selymesen,
cirógatnám ujjait, csendesen,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Simogatnám barna haját, de nem merem,
lágy hullámain hajóznék, tengere,
minden fodrát, rezdülését ismerem,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Csak nézném arcát, de nem merem,
szelíd mosolya, bíztat, jer velem,
ajka halkan suttogja: ne felejtsd,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Nincsenek megjegyzések: