Emlékek...
Ezernyi szép emlék rohanja meg elmém,
Mikor fejem alvás előtt a párnámra tevém...
Egy édes száj, egy szempár, finom kezek...
Ilyenkor mindig csak rád emlékezek...

Sok ember nem látja az élet igazi értelmét,
Én mégis megtaláltam, csak későn ébredék...
Ha lefekszem, nem látok mást, csak Téged,
Ha reggel felkelek, rögtön a Te képedet nézem...

Annyira hiányzol, hogy majd meg gebedek,
Nem tudhatja senki, hogy titokban Érted epedek...
Mindenki azt hiszi, milyen erős ez a lány...
Hisz arcán a bánat a fiú után, csak halovány...

De ők nem tudják, milyen éjszakákon át,
Némán hulló könnyekkel telesírni a párnát...
Emlékekkel elaludni, majd azokkal felkelni,
Egy édes, régmúlt világban a mindennapokat élni...

Mert az emlékek minden percben velem vannak,
Élénken, vidáman a szívemben élnek, nem hagynak.
Nem tudok menekülni tőlük...tán nem is akarok...
Így velem lehetsz mindig, hisz csak a Tied vagyok...

Tudom, neked soha többé nem kellek már,
Ezért kell nekem, ez a rózsaszín álomvilág...
Szerelmesek vagyunk benne, mint azelőtt...
Nincsenek szürke felhők a nap előtt...

Itt még mindig minden gyönyörű és boldog,
Szívünk itt még, CSAK egymásért dobog...
Ha lehetne egy kívánságom, hát az volna,
Hogy az élet, Téged és a régmúlt időt visszahozza...

Csodás lenne újra erős karjaidban elaludni este,
S ébredéskor amit nézhetnék, nem csak fénykép lenne...
Az arcod nézhetném, ahogy még édesen alszol,
S Te éreznéd újra arcodon a reggeli ébresztő csókom...