Héja

Veszélyes vizeken


Veszélyes vizekre sodort a véletlen
Nem tudom hogy mit, s miért tettem
Nem értek már semmit, de hát nem is akarok
Csak sodródom az árral, vajon merre tartok?
Tombolnék a viharral, mely csónakom sodorja,
Máskor meg derűsen nézek a holnapba
Mint megbomlott elme, kóválygok céltalan,
Kereslek mindenhol, mindenben, hasztalan.
Hangod rezdülése megbénít azonnal,
Tekinteted éget, izzó parazsakkal
Csábító mosolyod az ájulásig hergel,
Kövezzetek csak meg, az sem érdekel!
Nem akarok mást, csak hallgatni, figyelni,
Míg hozzám beszélsz, néha megölelni
Semmi mást, csak nézni, kezedet keresni,
Csak magamban zokogva, csendben szeretni!