2010. febr. 7.


Komáromi János
Bánat

Szemerkélő bánatcseppek
hullanak rám
és szétfolynak arcomon.

Emelném a kezem,
de letörölni őket
úgysem tudom.

Bőrömön át lelkembe
ivódnak. Átölelnek,
átkarolnak hozzám kapcsolódnak.

Valami sötét, nehéz
és nedves szomorúsággá válnak mind.

Van valahol valaki, aki
értem forró könnyeket sír?

Nincsenek megjegyzések: