Tőled távol

Suhan az éj, elkerül az álom,
mert az ölelő karodat vágyom.
Susog a lomb, zenél a lelkem, mondd,
Te mennyire érzed hiányom, súgd.

A sejtelmes Hold víz tükrön táncol,
gondolatban szívem hozzád láncol.
Száll a képzelet, ott vagyok veled,
dédelget karod, csillog a szemed.

Suhan az éj, elkerül az álom,
mert az ölelő karodat vágyom.
Susog a lomb, zenél a lelkem, mondd,
Te mennyire érzed hiányom, súgd.

A rétre pára száll, az éj ránk vár,
egy fáradt meteor hullik le már.
Repül a vágy, igézet, képzelet,
csendesen jár az óra szerkezet.

Suhan az éj, elkerül az álom,
mert az ölelő karodat vágyom.
Susog a lomb, zenél a lelkem, mondd,
Te mennyire érzed hiányom, súgd.
(Lyza)