2010. márc. 13.


Őri István
Döbbenés

Néha rádöbbenek,hogy bármikor elveszthetlek,
S arra,hogy nem elég,ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek,
Hogy bármikor történhet veled,vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra,hogy milyen nehéz néha őszintének lenni.
És milyen könnyű egy szóval megbántottá lenni.
Hogy meg kell mondani,ha valami fáj,
Arra,hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet,hogy veszekedjünk,
S,hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra,hogy mindig kell,hogy legyen erőnk
arra,hogy nevesünk
És mindig kell idő arra,hogy szeressünk!

Nincsenek megjegyzések: