Simon Ágnes
Ábránd

Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekben fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk.

Sivár,nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be:az állandó remény,
A tiszta,éltető,igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan örök szerelem!