Maszong József : Ne fuss még el!


Ne fuss még el !
Annyi mindent mondanék neked,
a rétről a fákról a patakról,
melyeket együtt jártunk be,
mikor a nap fenn ragyogott,
vagy mikor a hold ezüstösen csillogott.

Ne fuss még el !
Még nem öleltelek,
csókod ízét újra éreznem kell,
vergődj karomban , mint egy kis madár
s nyugodj meg ,
mint mikor párjára talál.

Ne fuss még el !
Messzi még a hajnal,
ráérsz míg felszárad a harmat,
addig csillapítsd szomjam édes csókkal,
csitítsd szívem halk csendes szóval,
messzi van még a holnap.

Ne fuss még el !
Hisz még nem súghattam füledbe,
hogy mindennél jobban téged szeretlek,
rólad még nem szólt dicsérő szavam,
legszebb vagy kit karomban tarthattam,
kezdettől az örökig itt élsz szívemben…