Cserényi Zsuzsanna:Lélek?
Nem sírok, s akkor mégis
Honnan a kövér könnyek
Szememben, arcomon
Ahonnan végül legördülnek?
Nem sírok -, gondolom,- valami
Mégis nagyon nehéz itt legbelül,
Ahogy a bordáim alatt megfeszül.
Kérdem: hol van az ember lelke?
Mondják: az száll először a testből
Ki a végtelenbe.
Mondják: szép lelkű, vagy sötét,
Mégis mi határozza meg
A megfoghatatlannak színét?
Vajon benne van a könnyekben
Itt az arcomon?
S ha felszárad, hová tűnik mi szülte?
Lélek, fájdalom, öröm, egyetlen
Kristállyá kövülne?
Nem sírok, s akkor mégis
Honnan a kövér könnyek
Szememben, arcomon
Ahonnan végül legördülnek?
Nem sírok -, gondolom,- valami
Mégis nagyon nehéz itt legbelül,
Ahogy a bordáim alatt megfeszül.
Kérdem: hol van az ember lelke?
Mondják: az száll először a testből
Ki a végtelenbe.
Mondják: szép lelkű, vagy sötét,
Mégis mi határozza meg
A megfoghatatlannak színét?
Vajon benne van a könnyekben
Itt az arcomon?
S ha felszárad, hová tűnik mi szülte?
Lélek, fájdalom, öröm, egyetlen
Kristállyá kövülne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése