Maczkó Edit: Maradék remény

Az életem való, nem mese.
Gonosz játék...szinte kortalan.
A kőfal csak, mi hűen átölel,
szilárd jó barát, de hontalan.

Köröttem fátyolos bábvilág.
Holnap szürke, ki ma fényben él.
Fércelt ígéret százfelé szakad,
mint maradék reményem,
mit szétszórt a szél.

Hamis függöny egyszer csak legördül,
s majd igaz hittel mondanak igent.
Felragyog egy új jövőnek napja,
pokol perzseli kinek semmi se szent.

Hol nem közhely és nem szlogen lesz csupán
az igazság, az ember és az élet,
és kijár majd egy őszinte főhajtás:
a régen koldussá lett tisztességhez.