Harcos Katalin : Szerelemre vágyok !

Már a múlté régi üdeségem.
Szeme fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.
Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre.
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre.
Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom...
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.