Mirian : ÚjHold

Most a Hold ölel… helyetted,
vajon, miként lehet, kérdezed.
Lehunyva szemem, élem át a percet,
pillanat varázsát, mit nyújtanál nekem.
Itt töpreng a vágy, gondolkodik bennem…
fojtón élem át, hisz, a Sors, nem hisz bennem,
megállt a lenyugvó pillanat… dicséri jöttöd,
kell, hogy legyen egy Hajnal, mely egyetlen
gyönyör, de Veled teljen… egy Élet kevés,
hogy ezt a reményt, akarattal elfeledjem…
már nem tudom mi vár… de nélküled, nem
lehet jó az sem…