Szilágyi Tibor -Sorsom tengerében

Engedd, hogy sorsom
tengerében
lemerülve újra
lássalak,
hogy könnyektől kisírt
szememben
még egyszer, tisztára mossalak,
hagyd, hogy kivénhedt
testem
tested közegébe
térjen,
lelkem kérges
palettáján
a fény árnyékot
vessen,
mint templom harangja
a méla esti csendben
úgy kopognék hozzád
tiszta szerelemmel.

Nincs már göröngyös
út életem alkonyán,
itt állok simítón,
gyöngéden
várok rád,
élesztem tüzedet, mit
hazugság hamvasztott,
gyötrő látomásom
annyiszor rád
akasztott,
ne told el feléd
nyújtott kezemet,
az idő elszállt, már
kicserepesedett,
bűnöm, ha volt, érte
testem szenvedett,
erőm véges
senki mást nem
szeretett.

Most kérlek hát-
adj még nekem boldog
éveket!