Kormányos Sándor :Mint sóhaj...

A remény elhagyni készül engem
s ha próbálnám visszafogni még
már nem lehet, hisz szürke minden,
sötétedik az esti ég...

Csak a bánat gyújt ma gyertyát bennem
ha kezem tollat, papírt akar,
és álmaimnak tűnő nyomán
mint sóhaj, útra kél a dal.