Kun Magdolna :Ma is vártam rád

Ma is vártam rád, úgy ahogyan mindig.
És ma is kerestem azt a régi illatot,
Mit oly sokszor éreztem, mikor búcsúzáskor,
Ajkad puha íve, ajkamon hagyott.
Ma is kerestelek a nesztelen fák között,
Hol a szél zúgása vigaszként hatott,
Mert minden zizzenő levélrezdülésben,
A te szavaid volt az, amit hallatott.
Ma is körbefont az a csillagfényes este,
Mely holdfényű éjben szerelmet adott
S én ma is elhittem, hogy újra láthatom,
A megszokottá váló kedves mosolyod.
Még százszor megjárom azt a régi utat,
Melynek szálló porszeme lelkemre tapadt,
Azért, hogy mindig emlékezzem arra,
Mit érez a tikkadt szív, ha víz nélkül marad.
Még ezerszer várlak, akkor is, ha nem jössz,
Nem számít a forróság, nem számít a fagy,
Amíg lélegezni tudok, téged szeretlek,
S érted hullnak könnyeim a falombok alatt