Mihail Lermontov : Szavamra senki nem figyel...

Szavamra senki nem figyel... magam vagyok.
A nap kihuny... és bíboros csókokra tépve
Nyugatra tértek már a felhők - kavicsok
Ropognak lábomnál.- S én álmaimban élve

Jövőm felől tűnődöm... Színtelen
Napok nyomasztó rendjét kémlelem,
Hogy fáradó szemem közöttük lát-e végre
Egy új napot, mit megjelölt a sors nekem.

Fodor András fordítása