Tokaji Márton: Az emlék örök

Magaddal vittél mindenemet.
A gondolatomat, mit pókhálóként
szőttem köréd.
Szívemnek dobbanó ütemét, mely
véremet kergette feléd.
Lelkünk nyugalmának álmát,
mely a boldogságunkban lebegett.
Elvittél mindent tőlem!
Amit elvinni lehetett.
A mosolyodat, mi napsugárként melegít.
Szemednek csillogó varázsát,
mely bennünket felhevít.
Lelked húrjának remegését.
Dobogó szíved melegét.
Bársonyos bőrödnek illatát.
Szerelmünk lobogó tüzét.
Elvitted a nappalokat.
A madarak édes dalát.
A szívemben szunnyadó parázs
világítja be az éjszakát.
Elmentél tőlem messze, messze,
de egy valami itt maradt.
Az emlék bilincsnek kulcsa,
melynek elveszni nem szabad.