2010. nov. 11.


Párnámra könny hull,
mert nem lehetek veled.
Szememben fény ragyog,
mert nagyon szeretlek.
Álmomban téged látlak,
görcsösen fogod a kezem.
S azt súgod, te vagy
a legdrágább nekem.

Reggel, ha felébredek,
szomorú vagyok.
Mert csak álmodtam,
s egyedül vagyok.
Ha mellettem lennél
s fognád a kezem.
Elmondanám neked
miért könnyes a szemem
(Júlia)

Nincsenek megjegyzések: