2011. jan. 8.


Komáromi János

a csók kevés

a csók kevés már
több kell belőled
létedet áldozd oltáromon
én pedig saját hitemet hozom
azt a szent álmot
ami élni segített eddig a világon

közös lángjaink égnek
közösek a fények
vöröslő nyelvek belénk marnak
vagy szelíden betakarnak
együtt vonagló tűz-rándulásaink
egyé-olvasztó átváltozásaink

Nincsenek megjegyzések: