Fecske Csaba - Mindig más

mindig valami más kerül elő amint
a kíváncsiság leporolja a tényeket
mást talál bent és mást odakint
nem a valóság, a remény tévedett

a változatlan érzés sorsom iránytűje lett
tévedékeny időkben talán eligazít
irtózatos messzeségből jön az üzenet
ami nincs, mert eltévedt, pótolja a hit

embertársam, vajon tudod-e miről beszélek
miféle rakományt visznek a szavak
a bizonytalan érvek nyája szerteszéled
minden kérdésben a félelem matat