Nadányi Zoltán - A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg
nem is adtál kezet
de a szemed még megsimogatott
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak
a hegyes lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott