Görög M. Éva: Még végül


Még végül imádkozni is megtanulok érted, drága
Nevedet morzsolgatom rózsafüzérként végtelen perceimben
Arcodat festem az égre, vízre, nap fényére, szél szagára
Varázslókhoz, tündérekhez, földjeink anyjához könyörgöm
Felfeszíted leszögezett hiteim biztosnak hitt alapjait
Szerelmünk lefordít eddigi életem kapufájáról
Nem szent már semmi, ami nem veled van, s érted
Nélküled nem színek a színek, nem íz az íz zamata
Hüllők hideg, lassú érintésével múlnak hiányodban a napok
Nem-veled minden acélkemény, fémes, rezzenéstelen, rideg
Még a túlvilági boldogságot is hiszem, ha érkezel
S a keresztrefeszítés kínjait, ha nem vagy velem.