Bartalis János

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezőn piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold – lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.

Szellő lengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak téged!...
...Szívem ős mélydobbanását
várom a csendes éjben.