2011. jún. 11.


Búcsú


Csalfa vak remény,
Szívem oly sokat remél.
Keresi a boldogságot szüntelen,
De már nem leli… sehol sem.

Megpihenni vágyik…
Halkan dobban egy picit…
Belefáradt a lüktetésbe,
A folytonos kesergésbe.

Szelíden elcsöndesedik…
Lassan megszenderedik.
Szeretni késő már,
Az élet lassan a végére jár.

Utoljára, szorul egyet…
A lelke csendesen elmegy.
Nem hiányzik már az élet,
Így életemnek vége lett…

Csicsószki Sándor

Nincsenek megjegyzések: