Boldog lehetett volna, igen, s talán boldog is volt,

csak nem merte kimondani, mi több,

bevallani sem, tehát annak rendje-módja szerint

át sem élte. Mintha attól félt volna, hogy

ha elengedi magát, ha átengedi magát a ritka

(a váratlan?, az ismeretlen?) érzésnek, ha

elhiszi, hogy ez az a lelkiállapot (elégedettség?,

beteljesülés?), aminél nincs, nem lehet tökéletesebb,

akkor vége, akkor azonnal megszakad, elszáll.

(B.Z.-nek)