Hittem a mesékben mikor kislány voltam.
S mindig a szőke hercegre vártam.
Rózsaszínnek láttam a kék eget.
Játéknak fogtam fel az életet.
Nem éreztem fájdalmat a lelkemben.
Nem tépkedtek sebeket a szívemben.
Akkor még nem tudtam hogy ilyen nehéz az élet.
Nem hittem volna hogy rossz dolgok váltják majd fel a szépet.
Nem fogtam fel hogy milyen érzés szeretni.
Sosem hittem hogy ennyit fogok szenvedni.
Kislányként igen,hittem a mesékben.
Ma meg kést forgatnak a szívemben.
Nem hittem volna hogy az emberek ridegek.
Hogy nincs bennük érzés,s belül hidegek.
A mesékben minden békés és csodás.
De a valóságban nincs más csak a háborúskodás.
Mesevilág amiben élni szeretnék.
Ahol vidáman fájdalom nélkül élhetnék.
De ez csak álom mi nem válik valóra.
S a valóságot nem cserélhetem le az álmomra.