Fogadj el!

Úgy fogadj el, mint egy álmot

Mint sötétben apró lángot

Akár patak szomjas vándort

Bőrödön a meleg záport

Mint homokot talpad alatt

Gyerekként a bűvös sarat

Úgy fogadj el, mint a vigaszt

Mint barátot, ha magány riaszt

Úgy fogadj el, mint a vágyat

Mely véredben forr, végigárad

Ahogyan a test a lelket

Úgy fogadd el, hogy szeretlek

Mint várva-várt hosszú nyarat

Miképp télen hulló havat

Úgy fogadj el, mint a reményt

Mint koldus a teli edényt

Úgy fogadj el, mint egy kincset

Amely tiéd – s másnak nincsen