Kovács János István - Halálig

Kutatlak őszi, enyhe szélben,

borús vasárnap...elbeszéljem?

A park szerelmi várta...s vallok,

neved sikoltva, hátha hallod:

nekem te jó vagy, mást keveslek,

ezért akarlak és kereslek!

Tudom, ha újra rád találok,

múlttá szelídül érv meg ál-ok...

S talán egy árva délelőttön

nagyot kiáltok: végre!...ő jön!

Puhán ölelj majd, pille-nesszel,

egész halálig!...és ne vessz el!