Tamás István - Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj.

Szíved dobbanása a csend remegése.

Aranycsillag játszik arcodon

lelkedben felcseng kettőnk zenéje.

Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,

annyira szép, hogy megremegtet.

Te meg Én,

táncolunk az éjben

Akár szerelmes angyalok

remegünk a fényben.

Álmodj csak kedvesem,

ablakod alatt virágok ölelkeznek,

egy furcsa érzés ringatja tested,

s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,

szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.

Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,

szívedben remegve dobogtam,

s párnádon ott maradt a könnyem...