Sidó Judit - Csókodért kesergek

Simogattam lágyan,

Átöleltem őt bátran

Szívem minden szeretetével,

De ő nem számolt vonzalmam hevével.

Magam se tudtam miért csináltam,

Lelkem minden titkát elé tártam,

De csak úgy, hogy én tudtam az igazságot,

Hogy többet érzek iránta, mint barátságot.

Egyik pillanatban érzem magamban az erőt,

Mikor felfedem, hogy szívem szereti őt.

A másikban már hazugságon kapom magam,

Mert a valót megbolygatná szerelmes szavam.

Rettegek minden egyes napon,

Hogy végül elmondom,

Mi szívemet tépázza szüntelen,

Hogy érte szerelmem töretlen!

Csak csókjára vágyódik magányos szívem,

S szüntelenül kiált érte rímem.

Ő volt az egyetlen kincsem e világban,

Végül mégis beleszerettem e hű barátba!

Remélem egyszer lesz olyan alkalom,

Mikor őt lágyan megcsókolhatom.

Remélem, az a pillanat soha sem múlik el.

Csak egy csókot, nekem csak annyi kell!