Őri István

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is.

Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok,

túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken.

Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád.

S ha eljössz,

érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek.

Élőbb az élőnél, de nem enyészek el,

forróbb a tűznél, de nem égetlek meg,

puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere. . .

Várlak. . .

Nagyon. . .