Szombati Andrea

Ha búcsúznom kellene

A szavak már semmit sem érnek...

Elveszítettelek... és félek.

Mint ahogy a múltad... a jövőd már nem lehetek...

Már csak a kósza álmokat kergetem!

Ha kell bocsánatot kérek mindenért...

De kérlek Téged ne ítélj el tetteimért!

Minden percemben felidézlek csendben...

Köszönöm szavaid... s hogy hittél bennem...

Csillogó szemeid sosem felejtem!

Bocsánatot kérek... ha bántottalak volna...

Ha verseket írnék, mind csak Rólad szólna!

De már csak is arra vágyom...

Hogy Te legyél a legboldogabb

Kerek e világon!

Ne felejtsd sose mikor karomban tartottalak...

Őszintén ölelve óvtalak... csókoltalak!

Ha búcsúznom kellene...

Csak annyit mondanék:

Mindörökké szeretlek...

S nekem ez pont elég!