Garai Katalin

ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a testem, mint víz a parttal testeddel vétkezni,

nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb,

mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a sok fájót, a múltat elfeledni,

este együtt nézni a csillagokat, ölelve álmodni,

reggel felébredve a rajtunk táncoló fénynek örülni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a csapongó széllel, mint falevél hozzád repülni,

imádott arcodon szelíd mosolyt látni,

szemedből hulló könnyeidet lágyan lecsókolni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

százszor, ezerszer is testedet kívánni,

eggyé lenni Veled végtelen órákig,

vagy összeolvadnánk az örökkévalóságig.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

szerelmed tüzében újra elhamvadni,

égő csókjaidat az ajkamon érezni,

ne engedd a testemet a kínnak gyötörni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a bántó néma csendet nevetésre váltani,

szótlan ajkamról törjenek elő szavak,

ne hagyd, hogy itt belül kicsit meghaljak.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a szerelmünket az égre felírni, világgá kiáltani,

mint harang zúgása szívünk hangosan dobbanna,

Te vagy az életemnek egyetlen tartalma.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

az élet rögös útján végig kísérni,

szeretnék örökké melletted élni,

ezért imádkozom Drágám, szeretlek a sírig.