André Chénier:
 Alszom, s szívem virraszt

 Alszom, s szívem virraszt,
 mindig tehozzád vágyom
 S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden.
Kezemmel reszketeg érintem bőrödet,
 feszes lesz és remeg.
 S egy indulat riaszt, az álomképi béke széthull,
 és zaklatott, rossz ébredés a vége:
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
 szép szádat csókolom, s párnát csókoltam én:
és álomban karom ölelni vágyva tested
 a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
 /Ford.: Radnóti Miklós/