Rostand Cyrano

 Féltő, szenvedélyes
 Vad indulat, amit a szívem érez,
 Gyötrő, komor... valódi szerelem!
 De nem kér semmit önző módra!
Nem! Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
 Akármely percben átadnám neked,
 S jó tettemet nem rónám soha föl,
 Hogy meg se tudd...
Csak néha, messzirő,
 Gyönyörködném sugárzó életedben,
 S örömmel súgnám:
 Ezt én cselekedtem!
 Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
 Sarjad ki bennem s jobbá válok én!
 Kezded-e látni?
Ó, érted-e már,
 Hogy e homályban, mint meleg sugár
 Röpül feléd a lelkem?