2009. ápr. 24.


Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.


Érzem nem lesz egyszerű,
de muszály, hisz tudom,
ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.


Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.

Nincsenek megjegyzések: