Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzám szökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,a vágyból könny,
a könnyből láng,holt kéjből
új vágy, új fullánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Tenger és nap nyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tenger hab között
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg kettőnk egy lett;
a második csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt…
(Babits Mihály fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése