Francesco Petrarca

Kinek csak álma boldog

Kinek csak álma boldog és szeretne

ölelni árnyat, széllel vívni harcot,

mély tengeren úszom, nem érve partot,

homokra építek s írok szelekbe,

A Napba álmélkodtam, s tönkretette látásomat,

ragyogva míg kavargott;

menekvő szarvasnak nyomán csavargok

egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.

Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,

csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,

s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.

Húsz éve már (hosszú s nehéz e bánat)

kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:

rossz csillag járt, mikor csapdába estem.

(Sárközy György fordítása)