Hideg és sötét van nélküled...

Kérdezik sokan arcom miért halovány?

Mert nem süt rám fényed soha tán

Minden éjjel megalkotlak,

Nézek az égboltra, ott kutatlak

Láttalak ezerszer, holdas éjszakán,

Minden fénysugárból Te nézel rám!

Vártalak már sokszor! Kínoz a láz,

Lelkemet széttépi a maró vágy

Tükörképed mindenhol ott ragyog,

De nem rám sugárzod mosolyod

Vágyaim veled az égig érnének,

Most Neked mondom, nem az égnek

Kellesz nekem, mint tükörnek a kép,

Holdnak a nap, csillagnak az éj

Mint tónak a folyó,

Mint télnek a hó

Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel?

Mikor hajolhat ívbe testem testeddel?

Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled?

Mikor simítja arcom bársonyos kezed?

Hideg és sötét van nélküled.