Ülök a csendben és hallom a hangodat
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp
Tudom hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném érezni,hogyitt vagy velem
Szeretném kezemmel fogni a kezed
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom soha nem leszel az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…