André Chénier
Alszom, s szívem virraszt,
mindig tehozzád vágyom.
S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden.
Kezemmel reszketeg érintem bőrödet,
feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt,
az álomképi béke széthull és zaklatott,
rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
(Radnóti Miklós fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése