Eltitkolt vágy,

Mi szívemet nyomja,

Reménytelen szerelem,

Ez a lelkem gondja.

Úgy érzem, szeretek,

Rabja lettem szívednek.

Csapdába estem, leláncoltak,

Vágyaim szemedben táncolnak.

Hiányzik a közelséged,

Kívánom az érintésed.

Rád gondolok, testem remeg,

Szerelem s rabság felettem lebeg.

Az ébrenlét szívemet marja,

Álmaimban kívánlak újra.

A hajnal széttépi álmom,

De éjjel megint kívánom.

Remegve alszom el,

Az éjjel mindenre felel.

Nem merek már álmodni,

Nagyon fáj felébredni.

A napsugár érinti arcom,

Elrabolja éjjeli harcom.

Ébredek, s elhagysz engem,

Drága álmom, édes szerelmem.

Éjjelente érinted ajkamat,

Szívembe csókolod a fájdalmat.

Aléltan zuhanok karjaidba,

Elmerülök sóhajodba.

Mikor tested vadul követel,

A hajnal akkor rabol el.

Nem bírom e vágyat,

Mi két világ közt rángat.

Nappal melletted lehetek,

Mégsem érinthetlek.

Minden éjjel tiéd vagyok,

De vágtatva lopnak a hajnalok.

Várom már az örök álmot,

Örökre enyém leszel!

Beteljesülhet a vágyam,

A hajnal nem rabolhat el.

(Carpediem)