Kívánlak az éj leple alatt,

Szívembe édesen mar e gondolat.

Kívánom az érintésed, az ajkad,

Akarom az életed; az enyém elraboltad.

Bár lennél enyém az éj közepén,

Igen, ezt sosem feledném…

Kívánnálak minden éjszaka,

Boldoggá tennélek, életem csillaga.

De miért kívánlak téged?

Hisz a szívem el sem érhet…

Akarlak, de próbállak feledni,

S veled a szívem kell temetni.

Kívánlak az éj leple alatt,

Szívembe fájón mar e gondolat.

Kívánom az érintésed, az ajkad,

Akarom az életed; az enyém eltiportad!

(Carpediem)