Kívánlak az éj leple alatt,
Szívembe édesen mar e gondolat.
Kívánom az érintésed, az ajkad,
Akarom az életed; az enyém elraboltad.
Bár lennél enyém az éj közepén,
Igen, ezt sosem feledném…
Kívánnálak minden éjszaka,
Boldoggá tennélek, életem csillaga.
De miért kívánlak téged?
Hisz a szívem el sem érhet…
Akarlak, de próbállak feledni,
S veled a szívem kell temetni.
Kívánlak az éj leple alatt,
Szívembe fájón mar e gondolat.
Kívánom az érintésed, az ajkad,
Akarom az életed; az enyém eltiportad!
(Carpediem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése