Helen Bereg

Kétség

Mikor egybesimul ég és Föld,

mikor nem számít már a jövő,

csak a múló jelen csodája,

mikor jövőnk jelenünk álma,

akkor teljesül be a varázs,

örök szerelem utáni vágy.

Mikor versben dalolhat a szív,

hogy ne sejtse senki kinek ír

a költő lángból szőtt verseket,

mikor menekülni kell, mint vad,

tiltott szerelmet féltőn rejtve,

akkor kel bíbor égre az éj,

segítve a szerelmes zenészt.

Mikor magányos szív társra lel,

egymásból merítve életet,

akkor felkiált a józan ész:

Nem! Nem engedem! Nem lehet még!

Elég a pillanatnyi varázs,

egymásért lopott percek, órák.

Az eggyéfonódás majd akkor,

ha összeolvad Föld és ég,

s e két szerelem senkit nem sért.