Thalis Silvenier

Csak nézlek

Most itt vagy velem s én csak nézlek.

S - mint már ezerszer - hálát adok az égnek,

Hogy annyi üres éjjel, néma nap után

Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.

Most csak nézlek, nézlek Téged.

Érzem illatod, s már nem félek,

Hogy egyedül vagyok. Végre élek.

Dobban e szív és lángol e lélek.

Csak nézlek Téged.

Oly gyönyörű vagy. Megérdemellek?

Valóság ez vagy

Csak csalfa álom, egy őrült tréfa?

Az életem ábrándos játéka?

Nem tudom. De nem is számít.

Akarom s élvezem minden percét

Az időnek, mikor Veled lehetek!

S most itt vagy hát, és én csak nézlek.

Apró kezeid érintését vágyom.

Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon

Bőröd illatát magamba szívni,

És csak ölelni, forrón ölelni.