Bernát János: Két kicsiny virág

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,

fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.

Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,

s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.

Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,

de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.

Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,

de a két kicsiny virág túlélést remél.

Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,

de virág a virágnak kezét nem engedi.

A tengerkék folyók fájón kiszáradnak,

de a két apróságnak semmit sem árthatnak.

Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,

átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.

A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek

de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.

Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,

de a virágok kis szíve egymásért megszakad.

Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,

De virág a párját, ily vakon is megleli.

S ha köröttük végül romba dől a világ,

Akkor is megmarad együtt a két virág.