Elmélkedés a kapcsolatokról

Ülök csendben, gondolkodom,

Az élet összekuszálódott szálait kibogozni próbálkozom.

Olykor megijedek, ha egy rossz emlék előáll,

S szívembe nyílvesszőként száll.

Bárcsak elfeledhetném, mit okozott eddig,

Óh, Istenem, ha tovább jutnék még, valameddig.

Igyekszem hibáim helyrehozni,

S újabbakat nem elkövetni.

Próbálom az embereket megérteni, nyitott lenni,

A tévedéseket kikerülni.

Lehet, talán az a hibám,

Mindenkihez nem lehetünk jók ám.

Hiába tesszük, ha becsapnak és visszaélnek vele,

Jókedvünket és segítőkészségünket teszik így tönkre.

Mikor jön el az a világ,

Ahol az ember megérti a másik szavát?

Nem kötekedik, nem bántja társát,

Szeretetet és ölelést ad, nem ostorcsapást.

A barát legyen igazi, és ne érdekből cselekvő,

Ha látja más baját, segít rajta ő.